A fény (vers)

Régóta él és terjed az emberi faj e Bolygón,

De vajon hányszor jelenik meg vér a folyón?

Van szemünk, ám mégsem látjuk magunkat,

Sokan a gyermekeket tartják magoknak,

S nem értik, a szeretet ennél többet tartogat.

A boldogsághoz a feltételek mindig adottak.

Kívül mindent felfedezünk és meghódítunk,

Ám belül sokszor a szabadságért ordítunk.

Jobbulást hoz, ha lelkünkre figyelmet fordítunk,

S a valóságon vágyainkkal nem torzítunk.

Ha zavar a sötétség, ne harcolj vele,

Hiszen nincs fegyver, ami kárt tenne benne.

Teremtsd meg saját belső fényedet,

S amikor kell, tedd félre énedet.

Majd eme állapotban meglátod a lényeget,

A sötétség téged soha sem fenyeget.

A fény, ami a szeretetből fakad,

Egy idő után te leszel, magad.